Idegenvezetői rendszer kiválasztása az önálló{0}}vezetett vagy csoportos tájképi túrákhoz

Egy festői területen ritkán van csak egyfajta látogató. Egy turistabusz ötven emberrel áll be fix menetrend szerint, idegenvezetőt követve, míg egy független utazó, aki saját jegyet foglalt, a saját tempójában, egy órával később vagy egy órával korábban bolyong ugyanazokon az utakon. Mindkettőnek szüksége van valamilyen útmutatásra, hogy a legtöbbet hozza ki a látogatásból -, de az egyiket jól kiszolgáló berendezések gyakran rosszul szolgálják a másikat, és sok festői terület beszerzési hibája az egyik rendszer megvásárlására vezethető vissza, és azt várja, hogy mindkettőt lefedje.

A festői területen haladó, vezetett csoportnak élő csatornára van szüksége - egy kalauz, aki valós időben beszél, és a látogatók az adott idegenvezető adójára hangolt vevőkészüléket viselnek. A berendezések prioritásai itt a nagyarányú élő kommunikáció támogatására irányulnak: elegendő csatorna több túracsoport egyidejű futtatásához anélkül, hogy az egyik a másikba keveredne, kommunikációs tartomány, amely a nyílt terepen vagy a gyalogos útvonalakon-elterjedt, valamint egy készletszerkezet, amely tisztán skálázható egy kis VIP csoporttól a nagy szezonális turistabusz-terhelésig.

Ez a használati eset aYINGMI B7-1 idegenvezető rendszer köré épült. 2,4G-n fut, 999 elérhető csatornával - elegendő távolság ahhoz, hogy sok egyidejű irányított csoportot futtasson áthallás nélkül még egy mozgalmas hétvégén is -, és terepviszonyoktól függően 50-300 méteres kommunikációs tartományt fed le, amely kényelmesen kezeli a legtöbb festői sétaútvonalat. A készletkonfigurációk a 30{10}}személyes készlettől az 500{11}} személyes készletig terjednek, több adóval, így egy festői területen, ahol a kis privát túráktól a nagy delegációig mindent lefuttatnak, a berendezés mérete a tényleges csoportnak megfelelő, nem pedig túl- vagy alulvásárlás.

A saját idővonalán felfedező független látogatónak egészen más követelményei vannak: nincs élő útmutató, így a berendezésnek automatikusan előre rögzített kommentárt kell{0}}küldenie, amelyet a látogató saját tartózkodási helye vált ki, nem pedig az, hogy valaki beszól az adóba. Ez alapvetően más technikai probléma, mint az élő csoportos kommunikáció - inkább tartalomtárolásról, helyérzékelésről és lejátszás kiváltásáról van szó, mint élő jelátvitelről és csatornakezelésről.

AYINGMI M7 Audio Guideerre épül. RFID-érzékelést használ a látogató tartózkodási helyének észlelésére, és automatikusan lejátssza a megfelelő előre-rögzített kommentárt - gombnyomás, útmutató nélkül. A rendszer akár 9999 magyarázó szegmenst tárol 8 nyelven, így egyetlen vevőflotta minden támogatott nyelven további hardver nélkül kiszolgálhatja a független látogatókat. Az észlelés az útvonal mentén található érdekes pontokon elhelyezett szenzoros jelzőfényeken keresztül működik, 16 szinten állítható jelerősséggel, lehetővé téve, hogy egy festői terület szorosan kalibrálja a trigger zónákat egy adott nézőpont körül, vagy lazábban egy nyitott ösvényszakaszon.

A leggyakoribb hiba az, hogy nem közvetlenül a rossz rendszert választja ki -, hanem abból indul ki, hogy egy rendszer ésszerűen lefedi mindkét használati esetet, és csak a vásárlás után fedezi fel a hiányt. Egy élő csoportos-útmutató rendszer, mint például a B7-1, nincs mód arra, hogy automatikusan elindítson tartalmat egy kísérő nélküli látogató számára; ahhoz élő ember kell, aki beszél. Egy olyan önvezérelt rendszernek, mint az M7, egyáltalán nincs élő csatorna, így nem működhet csoportos túravevőként, ha egy helyszínnek hirtelen egy vezetett VIP körútra van szüksége ugyanazon az útvonalon. Azon festői területeken, amelyek mindkét látogatótípust jelentős mennyiségben szolgálják ki, általában mindkét típusú berendezésre van szükség, külön flottaként működve, nem pedig egy olyan rendszerként, amelyre nem építették.

A gyakorlati kiindulópont a saját látogatói összetételének vizsgálata a találgatás helyett: a látogatók hány százaléka érkezik jelenleg egy tervezett tárlatvezetés részeként, szemben az önállóan? A turistabuszos és csoportos foglalások által dominált festői területeken a felszerelési költségkeretet először a csoport-kapacitása felé kell súlyozniuk, és csak ott kell hozzáadni az önálló-infrastruktúrát, ahol a független látogatók száma indokolja az érzékelők telepítésébe való befektetést. Azok a festői területek, ahol a függetlenebb,-önállóbb látogatók - egyre gyakoribbak, ahogy az utazási foglalási szokások a kisebb, rugalmasabb csoportlétszámok felé tolódnak el, - azt tapasztalhatják, hogy az önvezető -infrastruktúra több értéket biztosít egy elköltött dolláronként, és a csoportos-vezetői felszerelések VIP vagy speciális túrák számára vannak fenntartva, nem pedig az elsődleges befektetés.

A főszezonban van még egy olyan változó, amelyet érdemes ellenőrizni: jelentős változást mutat-e a látogatók aránya a főszezonban az utószezonhoz képest? Egy festői területnek, amely főszezonban-független látogatók, de csúcshónapokban nagy túracsoportok dominálnak, a csoportokat-a csúcs körül kell irányítani, még akkor is, ha a berendezés az év egy részében kihasználatlan.